A RENDSZER

– Már hosszú ideje nem hiszek a véletlenekben. És logikailag sem fér bele a valóságomba, hogy valami csak úgy, előzmények nélkül, okok nélkül történne. Sőt, az sem, hogy van olyan dolog ezen a világon, ami teljesen függetlenül létezhez tőlem. Ha pedig mindezt megállapítom, akkor nem marad más hátra, mint megállapítani: a világ rendezett. Sőt, mivel elképzelhetetlenül sok szálon kapcsolódnak a folyamatok egymáshoz mind térben, mind időben, ez nem csak rendezettség, hanem tökéletes rendezettség. A következtetések láncolatának következő láncszeme, hogy a világban nincs kiszámíthatatlanság, így nincs káosz sem. És itt mindig megakadok, mert tapasztalom a káoszt, tapasztalom a kiszámíthatatlanságot, a létbizonytalanságot, ami pedig félelemmel tölt el.

– Igen, tapasztalod. De ezt az „én” tapasztalja. Az „én nézőpontja”-ból úgy tűnik, káosz van. Ez a nézőpont, azonban beszűkült és csak elenyészően apró részletre koncentrálódik. Csak arra, amit befogni képes. Amit felfogni képes. Távol van az átfogó látástól.

– Mindent átfogó látás? Ki képes erre? Emberek vagyunk.

– A saját érzelemvilágába beszűkült „én”, olyan szűk résen lát, hogy képtelen összefüggéseket találni a számára felvillanó részletekben. Próbál a megértéshez általános szabályokat kitalálni, de ez megvalósíthatatlan küldetés. Véletleneket lát, melyek felé statisztikával fordul. Kiszámíthatatlan instabilitát él meg, melyekre félelemmel tekint. Amikor pedig az ingatag alapokra épített szabályaiban is csalódik, káoszt tapasztal és fél vagy támad.

Ez a nézőpont tágul, felül emelkedik amikor az „én”-ből „mi” lesz, majd még tovább tágul, amikor az „értem” és „értünk” átalakul „értük”-ké. Ez még mindig kevés a teljes átfogó látásmódhoz, de arra már nagyon is elég, hogy az „én” elkezdje érzékelni a rendszerek létezését. Szemléletének alapjává válik, hogy rendszer mindig, mindenben van, ami létezik. Nincs olyan, hogy valamiben nincs, akkor az még mindig csak a nem megfelelő nézőpont.

– De miért olyan nagy lépcsőfok a rendszer meglátása?

– A rendszernek négy jellemzője van. Van oka, van célja, van fentartója és van ciklikussága. Ez nagyon fontos! Minden rendszert létrehoznak valamiért és a cél elérése érdekében bizonyos dolgok ismétlődnek benne. Végül pedig, minden rendszert fenn kell tartani. Önmagában egyetlen rendszer sem életképes. Lehet hogy egy rendszer nem éri el a célt, de akkor is van oka, célja és ismétlődése.

Ha a rendszert felfedezed, már nem a káoszban félsz. Bár nem vagy képes érzékelni az igazi rendet, de értelmeddel stabil pontot találhatsz, ami alapokat, stabilitást, biztonságot, önállóságot, tartást fog neked adni. Nem a káosz kiszolgáltatottságának rettegését fogod élni. 

– Miért jó olyannal tisztába lenni, ami gigászi módon meghaladhat engem? Eddig csak féltem, hogy rám lép az elefánt, most pedig már tudom, hogy rám akar taposni. Mi ebben a jó?

– Minden elefánt sebezhető. Minden rendszer felborítható. Ha megismered a rendszert, látni fogod a gyengeségét. A megismerés pedig megfigyeléssel történik. Figyeld az elefántot, mikor eszik, mit eszik, merre jár, mik a szokásai. Ismerd meg az elefántot és látni fogod, hogy pl. ha gödörbe lép megbotlik. Te pedig tudni fogod mikor, merre szokott járni, hová lenne érdemes gödröt ásni. Azonban már azt is tudni fogod, hogy hogyan ne találkozz többé az elefánttal. Türelemmel, önfegyelemmel, józan ésszel, éberen figyelni. Tudatosítani a figyelőt, a figyelés folyamatát, a figyelés tárgyát. Éberen figyelni, ha kell hosszú ideig. Figyelni a részleteket és keresni bennük a ciklikusságot. A ciklikusság fogja feltárni előtted a célt, az okot, a fenntartó erőt, ezzel együtt a rendszer meghaladásának lehetőségét, a feléemelkedés lehetőségét.

– Mi ebben az „én” lehetősége?

– Ez egy visszacsatolás a Belső úton. Minél átfogóbb a megfigyelendő rendszer, annál szélesebb a látásmód. A tudat, annál tisztább. Amíg az „én” a létfenntartás vagy gyarapodás rendszerét figyeli, addig az ösztöni, állat szintről csak egy tétovát lépet a magasságok felé. Amikor a másik boldogságát figyeli, akkor már a csúcs irányába halad. A tökéletes rendezettséget azonban csak a csúcsról fogja látni. És ha innen felnéz, láthatja a végtelen eget.