Amikor nem alszol – csak megszoktad
A legtöbbünk nem veszi észre mikor alszik el.
A világ valósága, mikor billen át az alvás valóságába.
Az objektív valóság, a szubjektív valóságban.
Pont ahogy
a világ valósága, szokásaink buborék valóságában.
Egy megszokott reakcióval.
Egy automatikus válasszal.
Egy gondolattal, amit már annyiszor gondoltunk,
hogy nem-gondolását már nem is kérdőjelezzük meg.
Mert hát ha működött/segített/megóvott tegnap,
működni/segíteni/óvni fog ma is …
… aludhatunk tovább
Ez az alvás azonban nem a pihenésről szól.
Inkább a kábulat kényelméről.
A felelősség nem-tudomásulvételének kényelméről.
… és átadjuk a figyelmet …
—
A megszokás kényelmes.
Megkímél a döntésektől.
Leveszi a vállunkról a felelősséget,
hogy újra és újra rá kelljen nézni önmagunkra,
Cselekedeteinkre és azok következményeire.
Mennyivel kényelmesebb aludni.
Így erősödnek meg a rutinok.
És így válik a belőlük épített rendszer egy idő után mindenhatóvá és láthatatlanná.
Nem azért, mert rossz.
Hanem mert már nem figyelünk rá.
És eszünkbe se jut, hogy figyelhetnénk.
—
Az ébredés nem hirtelen történik.
Nem egy felismeréssel.
Nem egy nagy mondattal.
Inkább egy apró elmozdulással.
Egy pillanattal, amikor észreveszed:
Az ilyen helyzetekben már többször hasonlóan reagáltam
Majd ahogy égni kezd a kérdés:
Reagálhatnék másként is?
Ez nem harc a megszokások ellen.
Ez térnyitás a megszokások között.
Döntéseid szabadsága.
A valódi szabadság.
Az egyetlen szabadságod.
—
Az éber jelenlét itt kezdődik.
Nem ott, ahol minden csendes.
Hanem ott, ahol elsodor az áramlás –
De már észreveszed.
És ezentúl már eszedbe jut, hogy figyelj.
… és egyre többször figyelsz.
A figyelem visszatér a testedbe.
A lélegzetedbe.
A gondolat és a cselekvés közé.
A gondolat és a cselekvés fölé.
Innen nincs erőlködés, nincs lemondás,
csak rálátás.
Csak jelenlét.
—
Sokan azt gondolják, hogy a felébredés valami rendkívüli.
Pedig inkább nagyon hétköznapi.
Nem elvonulás.
Nem kivonulás.
Hanem visszaérkezés abba, ami eddig is itt volt – csak nem vetted észre.
—
A világ közben nem áll meg.
A ritmus nem lassul le.
A kihívások nem tűnnek el.
De valami megváltozik.
Nem te próbálod már követni őket.
Nem sodródsz.
Hanem kapcsolatba kerülsz velük,
jelen vagy bennük.
—
Ez az út nem a felrázásról szól.
Hanem a felébredésről.
Csendesen. Próbálkozni. Tenni. Rendszeresen.
Újra és újra.
És talán most nem is az a kérdés, hogy mit kell tenned.
Hanem csak ennyi: