Talán ott állsz most, ahol én álltam egyszer. Mert már Te is arra jársz, amerre én is. Egy úton, ahol a társadalom válaszai már nem elégségesek, de egyebet még nem látsz. Már tudod hogy keresed, de még nem tudod hol.
A válaszok ott vannak a szemed előtt, de ahol most állsz, onnan nem láthatod, ahogy most nézel, még nem nem látod… mert eltakarod magad elől. Pedig csak egyetlen ember képes Neked mindenre válaszolni: Te magad.
Nem tanítónak érkeztem
Nem vagyok mester. Utazó vagyok, akinek megadatott az a belső késztetés, hogy (néha) tudatosan figyelje ennek a belső útnak az állomásait, és aki ma is úton van. Amit megosztok veled, azt nem az út végéről, beérkezettként mondom, hanem onnan, ahol most járok, szemlélődök, haladok, megbotlok, elesek és amíg erőm engedi felállok, hogy tovább mehessek. Egy (lehetséges) látásmódot tudok adni, hogy végre ne csak keresd és elhidd másoknak, hanem Te magad lásd meg, amit eddig a saját zajod elnyomott.
Ahogy idáig eljutottam
Az utazásom 2006-ban vett először éles fordulatot. Egészségügyi problémák vittek olyan helyzetekbe, ahol kénytelen voltam ráeszmélni: amit addig a világ valóságának hittem, azt tényled csak hittem. Mert sokan mondták, sokszor hallottam és sokszor elismételtem. Igazságommá vált. De ekkor ez az igazság egy út végét mutatta. Egy lehetőség maradt a folyatásra: kénytelen voltam más igazságokat is befogadni. Nem egy másik világba léptem át, csak az erős hatások kibillentettek és így sikerült máshonnan ránéznem ugyanarra. Idővel megértettem, hogy az én igazságom nem az abszolut igazság. És senki igazsága nem lehet az abszolut igazság. Senki igazsága nem igazabb a másikénál.
Nálam a belső csend felfedezése jött előbb, és az asztrológia csak később, mint egy szimbólum rendszer, amin végre megértettem, amit addig csak éreztem. Amin keresztül racionalizálhattam érzéseimet.
A jelenlét
Ez az út 2013-ban Nepálba is elvezetett, ahol Mestereim gyógyító lámává avattak (hála és tisztelet Nekik). De a lényeg sosem a hely volt, hanem amit ott megtanultam: többek között, hogy a nyugalom nem egy elérendő cél, hanem egy beslő állapot. Nem megszerezni kell, hanem engedni felbukkanni.
A belső út számomra nem menekülés a hétköznapok elől, hanem segítség, hogy minél teljesebben megélhessem a hétköznapokat és azokat akik ott mellettem vannak.
A képlet
Asztrológiát 2014 óta tanulok. Egy 4 éves iskolával teremtettem meg az alapokat, majd az aktuálisan felmerülő kérdések sodrában, engedtem formálódni szemléletemet. És ez az a tanulás, amiről tudom, sosem zárul le. Számomra a születési képlet nem a jövő megjóslása. Egy tükör, amiben tisztábban látom, ki vagyok, mire születtem, és melyik úton járhatom harmonikusan és legbékésebben. Nem megmondja, mi lesz, hanem megmutatja, ki vagyok.
Miben nem segítek
Mert ezt is fontos tisztázni. Nem jósolok, és nem mondom meg, mit hoz a jövő. Nem ígérek gyors, könnyű, instant megoldást a nehézségeidre, és nem veszem le a válladról a döntéseid súlyát. Nem fogom helyetted járni az utad — de támogathatlak, amíg magadra találsz rajta. Ha valaki a jövő biztos térképét keresi, én nem tudok ilyet adni. De ha arra vagy kíváncsi, hogyan nézhetnél úgy rá az életedre, hogy meglátsd benne a szükségszerű rendet, hogyan dönthetnél úgy, hogy azt holnap is el tudd fogadni, hogyan nézz a multadra megértőn, tehát hogyan lehetsz jelen a saját életedben, akkor jó helyen jársz.
Születtem: régen.
Hol? Nem emlékszem.
Tanítóm a feszültség
Támaszom A Feleség
Családom az alap
Ám egy nap
Ennek is csupán
Intek sután
Ha érzed, hogy ez a nézőpont a tiéd is lehet, nézd meg, hogyan indulhatunk el együtt →