Ha már nem a napi rutin feladataink eszeveszett hajszolásában ájulunk bele, hanem fontossá válik a belső csendünkben való időzés, akkor ülőpárnánkon találjuk magunkat, ahogyan a légzésünkkel való jelenlétet gyakoroljuk. Felfedezzük milyen érzés az elvárásaink, címkéink, berögzült félelmeink kötöttségétől eltávolodva tekinteni a világra és önmagunkra. Milyen is az, amikor valóban ráhangolódunk feladatainkra, kapcsolatainkra.
Lehetőség ez bárki számára, a nyugalom ápolására.
