Tiszta látás a belső játszótéren
Minden reggel, rutinosan, felöltjük páncélunkat és kilépünk az élet nevű harcmezőre. Legfőbb célunk a túlélés. Számlák, időbeosztás, kapcsolatok, munka – minden feladat csak egy újabb küzdelem a listán. Ismerős ez a folyamatos készenlét? Ez szüli azt a belső feszültséget, ami miatt pihenés előtt, az esti alvás előtt, figyelemeltereléshez fordulunk: legyen az sorozatnézés, vásárlás, egy sör vagy bármi, ami kizökkent, ezzel felszabadít a jelenünk szorításából. Egész nap rohanunk. Egész életünkben rohanunk. Csak hogy a végén rájöjjünk, valójában önmagunk elől futottunk.
Nem tanítónak érkeztem, csupán egy utazó vagyok, aki talán egy kicsit előtted jár és szívesen megossza élményeit: Talán a legnagyobb felismerésem és megtapasztalásom ezen az úton, hogy konfliktusaim nem a világból származnak, hanem a saját elmém ítélkezéséből és védekezéseiből.
Az út alapvető lépése tehát: összeszedni magunkat, és megfigyelni, megismerni azt a folyamatot, aki úgy hívja magát: én.
A belső méltóság visszaszerzése
Mi, utazók, azt tapasztaljuk, hogy a spirituális fejlődés nem arról szól, hogy meg kellene változnunk, hanem arról, hogy más nézőpontból tekintsünk arra, akik már most is vagyunk. A béke nem egy külső körülményektől függő állapot. Ez egy belső döntés: abbahagyni a berögzüléseinké ágyazódott küzdelmet a jelennel szemben, és visszatérni a saját, velünk született belső méltóságunkhoz.
Ehhez azonban le kell tennünk a szokásaink edzette páncélunkat. De ez a folyamat már egyszerű megértéssel nem megvalósítható. Ehhez szükséges az a gyakorlat, ami nélkül a belső utazás megreked: a meditáció.
A tiszta látás útja: A meditáció egyik „mellékhatása”
A meditáció célja nem a gondolatok kiiktatása vagy a valóságból való menekülés. Éppen ennek az ellenkezője igaz: ez a legőszintébb szembesülés az élettel.
A célja az, hogy megismerjük a tudatos jelenlétet, majd szokásunkká emeljük a tudatos jelenlét felé fordulást, hogy a folyamat segítségével a világot minél elfogulatlanabbul élhessük meg olyannak, amilyen az valójában.
Ez a kulcs. Mert a tiszta érzékelésünk legnagyobb akadálya a saját, súlyos szűrőnk: a reményeink és félelmeink. Ezek a belső narratívák torzítják a körülöttünk lévő valóságot. Nem azt érzékeljük ami körülöttünk valójában van, hanem annak csak reményeink és félelmeink általi torzítását.
Amikor a Játszótér kinyílik
Amikor a belső harc csendesedik, és az érzelmeink által beszűkült látásmódunk kitárul, megláthatjuk az élet valódi lehetőségeit. A mindennapjaink innentől válnak Játszótérré vagy gyakorlótérré, ahol minden esemény a látásunk tisztulását, tudatosságunk emelését szolgálja:
- Megállás: Képesek leszünk nem azonnal, automatikusan reagálni a belső szorongásra vagy dühre, a berobbanó érzelmeinkre.
- Látás: Meglátjuk a teljességet és a szépséget ott, ahol korábban csak a stresszt láttuk,
- Visszatérés: Bármilyen messzire is csavarog az elme, mindig van lehetőség visszatérni a légzéshez és a jelen pillanathoz
- .… mert figyelmem fókuszát, érzelmeim helyett, már egyre jobban én választhatom meg.
Ez az én utam. Kész vagy látni a világot úgy, amilyen valójában, a saját szűrőid nélkül? Kezdj bele ma – napi pár perc is elég, hogy elkezd összeszedni magad, és megtapasztald a tisztuló érzékelésed csodáit.
Ha úgy gondolod hogy segíthetek neked, várlak az ÚTRAVALÓ meditációs estéimen
