Szinte állandó visszatérő gondolat az elemzéseken: Mintha felgyorsult volna a világ. Minden zizi, mindenki siet, kapkod. Senkinek nincs ideje … Mikor lesz már ennek vége? Mikor áll végre minden vissza régi kerékvágásba?
A válasz egyszerű: nagyon úgy fest, hogy ez az új “kerékvágás” és a békét, amire nosztalgiával emlékeznek akiknek van emlékül a pár évtizeddel ezelőtti világról, most egy új környezetben, de újra csak magunkban kell megtalálni. A feladat ugyanaz mint eddig, csak változott a körülmény. … és hát bizony-bizony, nagyon hirtelen változott meg.
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a béke és biztonság nem “kint” van. Soha nem is volt, hiszen egy kettősségre épülő világban mindenki azt talál (arra fókuszál) amire akar. … vagy inkább amire szokása és berögzülései kényszerítik. Szokásainkat pedig vagy mások alakíttatják ki velünk vagy mi alakítjuk őket tudatosan. Ez már a meditáció útja – mint pl. az ÚTRAVALÓ meditációs estéink.
Aki azonban most szeretne egy picit rátekinteni “belső állapotára” (spirituális utam, kontra érzelem uralta ösztön-reakcióim), az most eljátszhat a következő gondolatmorzsával:
Mivel a Vízöntő kor egyik kulcsfontosságú témája a közösség és a kapcsolatok, mutatok erről a területről lehetőséget. Tehát a közösség és kapcsolatok témákhoz is, mint bármihez, mindenki másképpen viszonyul. Mert ahány ember, annyi világ, azaz annyi megdönthetetlen igazság 😊. Az önvizsgálat szempontjából azonban érdemes hátrahagyni igazunkat és egy picit felemelkedve megkérdőjelezhetetlen világunkból, megpróbálni “fentebbről” szétnézni.
Váltsunk nézőpontot bátran, hiszen ez a valódi szabadságunk.
Nézzük tehát, melyik nézőpontba sorolhatom magamat, amikor a közösségemre, a kapcsolatomra nézek. Direkt írok szűkösen, hogy minél szabadabban játszhass az analógiákkal.
- Felső: Szellemi Egyenlőség – Itt mindenki az adottságainak megfelelően bontakozhat ki, és az összetartó erő a közös hitrendszer. Ekkor az egyenlőség abban rejlik, hogy minden ember egyformán értékes a szememben, legyen szó akár egy agysebészről, akár egy hajléktalanról. Akár kapok, akár adok.
- Középső: Társadalmi Egyenlőség – Azonos érdekűek közössége. Amíg az egyéni érdekek egyeznek, addig él a közösség (a kapcsolat). Érdekes elgondolkodni itt a felvett szerepekről is: Ha valakit a „kapó” szerepében helyezünk, azzal fixáljuk pozíciónkat vele szemben.
- Alsó: Másság – Ezen a szinten az egyén törekszik a másságra, de paradox módon nem fogadja el, ha mások másnak tekintik és pl. valamilyen módon megkülönböztetik másoktól. Az érdekekre leginkább jellemző: a céltalan, “mindegy csak így ne” szemlélet.
Te melyik nézőpontból szoktál szétnézni? Melyikből táplálod a közösségeidet? … és kapcsolataidat?
Újra írom, mert hihetetlenül fontosnak tartom: Az ember igazi szabadsága az, hogy képes nézőpontot váltani. Te szeretnél szabad lenni? És merre keresed azt a szabadságot?
Jó ébredést!