Mikor és miben tud segíteni ez a tánc?

Amikor azt érzed, hogy a világban zűrzavar uralkodik, te pedig érezve magadban a változásokat és a nyugalomra, békére irányuló vágyakozást, úgy érzed segíteni szeretnél a világon. Úgy érzed tenned kell. A világ változtatása azonban lehetetlennek tűnik.

Az életünket azonban kétféle képen élhetjük:

Az egyik lehetőségünk:

Behódolunk a világban uralkodó zűrzavarnak és megadva magunkat, beleájulunk. Hagyjuk, hogy a reménytelenség, bizonytalanság elmélyítse bennünk a kétely érzését. Kezdünk kételkedni önmagunkban, másokban, a világban. Hitünkké válik, hogy nem vagyunk elég jók, elég szépek, vagy megfelelőek és csak akkor lesz „jó”, ha megfelelünk minden elvárásnak, ami cak felénk irányul vagy elképzelünk magunknak. Ráfókuszálunk erre a zajra, az pedig megragadja a figyelmet és magával viszi a mélybe. Amikor már védekezni is csak öntudatlanul vagyunk képesek, tesszük amit másoktól is tanultunk és bezárkózunk védelmi mechanizmusain mögé. Keserűvé válunk. Mi is és a világunk is.

Ez a berögzülésekre alapozott szemlélet.

A másik lehetőségünk:

Elhatározzuk és megragadjuk, erősítjük, építjük, dédelgetjük saját és a világ jóságába vetett hitünket. Hiszen saját döntésünk, hogy merre akarunk fordulni. Mert az ember valódi szabadsága abban rejlik, hogy megválaszthatja nézőpontját. Eldöntheti mi alapján értékel. Ez a klasszikus félig tele pohár esete. Az egyénen áll, mire koncentrál, mire fókuszál, mit „enged be”, így mi határozza meg gondolkodását, mi formálja látását, belső törvényeit, ezzel egész világát.

Ez a tudatossággal felépített szemlélet.

A világ, sokszínű. Nem biztatok senkit rózsaszín ködbe vigyorgó naivitásra, ám ha az adott pillanatunk szépségét, hasznosságát keressük és arra fókuszálunk a számunkra előnytelen hatások helyett, már arra az útra léptünk, ami valóban felfelé vezet. Védekező és elszigetelő reakcióink eddig jól begyakorolt ismételgetése helyett, elég akár egy mosoly is, hogy jobbá tegyük, emeltük a világot. Hiszen környezetünk változása, ezzel világunk változása, belőlünk indul ki.

Mit is tehetünk?

Ha a jobbá szeretnénk tenni jelenünket, legfontosabb, hogy tartózkodjunk benne. Pusztán ennyi elég, hogy meglássuk a világ azon pillanatának valódi sokszínűségét és tág lehetőségeit. Igen, meditációs gyakorlat ez is. A mindennapok meditációja.

A tánc első lépése:

Vegyél tudomást arról, hogy amit jelenleg tapasztalsz (pl. „ettől többet érdemelnék” vagy „kilátástalan a helyzet” … ) az egy érzés benned, ami szenvedést okoz számodra. Nézz rá, fedezd fel a benned lévő zavart.

Második lépés:

Tegyél egy kedves gesztust egy másik ember felé. Kezdj el egy tevékenységet valaki más javára. Ezzel lelépsz a berögzült védekező rutinjaid kötött pályájáról. Nem kell itt nagy mártírságra gondolni. Csak pl. felveszel egy szemetet az utcán és kidobod, hogy másnak már ne kellejen erre energiát fordítania. Soha nem az a lényeg hogy felvetted, hanem az, hogy azért vetted fel, hogy másnak segíts vele.

A tánc harmadik lépése:

Pihenj meg ebben a pillanatban, ahol sikerült kiszabadítani magadat berögzüléseid fogságából és tudatosan fordítsd figyelmedet környezeted valamely szépsége felé. Vedd észre a szépséget és vedd észre a közben megnyugvó elmédet.

Végül a negyedik lépés:

Mosolyogj egyet. Ezzel engeded szabadjára a világban, a benned megjelenő békét és szeretetet.

Ez a kb 5-10 másodperces gyakorlat csodákra képes, amikor úgy érzed elvesztél saját világodban, értsd: a körülötted tombolóban. Így tudod átirányítani figyelmedet a saját problémáidról, mások jólétével való foglalatosságra. Ezzel pedig hatalmas változásokat tudsz elindítani magadban és valóban jót cselekszel a világban.