Meditáció a Vízöntő korban

Az ÚTRAVALÓ meditációs estéken gyakorlataink célja, segíteni a TEST-LÉLEK-SZELLEM egységének harmonizálását, a TEST-BESZÉD-TUDAT mozgásainak (vibrálásainak) elcsendesítése által. Ez a „nyugodt időzés” gyakorlata, mely kezdődik a test stabilitásának megteremtésével, a felgyülemlett feszültségek elengedésével, majd a gondolatok tudatosításán keresztül elvezet a tudat lecsendesítéséig. A meditációs technikák nagyon ősi időkből érnek el hozzánk és bár mára mindenki számára elérhetők, szabadon tanulmányozhatók, mégis egyre nehezebbé válik a gyakorlatok megvalósítása.

Ennek egyik oka, az egyéni és társadalmi viszonyok hatalmas átalakulása.A természethez közeli társadalmakra jellemző un. pásztázó figyelem, mára átformálódott egyfajta ugráló figyelemmé. A pihenést félretoló állandó feszültségben tartás, a idegesség és stressz számára biztos alapokat teremt. Egész napunkat az ugráló, villogó képek folyamatos állapotváltozásai uralják. Rengeteg az információ, melyek túlnyomó többsége semmiféle hasznos többletet nem ad az élethez, vagy olyan dolgokról szól, amelyekben nem vagyunk döntési helyzetben. A valóban fontos információt pedig fenyegeti a tény, hogy elvész vagy az eltorzított vágyak hatására lényegtelenné halványul, háttérbe szorul.

Pedig létfontosságú lenne, hogy rendszeresen visszatérjünk egy nyugodt állapotba. De hogy lehet egy kettősségen alapuló világban (jó – rossz: vágyom rá – elutasítom …) nyugalmat találni?Ahol az „én”, csak a kettősségben tudja elképzelni létezését, ott érdemes pont ezt kihasználni a tudat lecsendesítéséhez. A kiinduló pont legyen az anyag kettőssége, amit az „Én” és a „nem-Én” (környezet, külvilág, mások…) között élünk meg. Itt ugrál a tudatunk térben és időben a két pólus között, a szenvedélyektől (vágy, harag, kétely, féltékenység, gőg) felfűtve és teljesen hatásuk alá kerülve, azonosulva velük. Úgy érezzük ezek vagyunk mi és mindez úgy kitölti az életet, hogy fel sem merül, talán lehet mindez másképp is. Innen szinte lehetetlen a tudatot elmozdítani, mert létezését látja veszélyben.

Bár elmozdítani nem lehet, de elirányítani, elcsalni, egy picit becsapni, azt igen. És ez pont elég az induláshoz. El lehet téríteni a zakatoló tudatot, a kettősség egy másik póluspárja felé, a megfigyelő és megfigyelt tárgy, az alany és tárgy kettőssége felé. Itt azonban már mindkét pólus csak a jelenben létezhet, így bár a tudat megmarad a kettősségben, mégis kezd megszűnik a mozgása térben és időben. A tudat, a múlt és jövő közötti vékony, ösvényen, a jelenben kezd el időzni, amíg tudatosítja a figyelőt és a figyelem tárgyát. Ilyen meditációs technika pl. a légzés figyelése. Ha további gyakorlatokkal edzük a megfelelő irányba fordult tudatot, akkor hamar kiderül, hogy a figyelő és a figyelem tárgya nem értelmezhető egymás nélkül, ezért a tudat elkezdi megtapasztalni az egyhegyűséget. Később elhagyhatóvá válik a tárgy, aztán a figyelő tudatosítása is, és nem marad más csak maga az figyelés, az összpontosítás, a jelenlét. És itt álljunk is meg, ezzel a sok okoskodással …

A legfontosabb dolog a meditációval kapcsolatban, amit mindenkinek ajánlok figyelmébe: A meditációt nem megérteni kell, hanem gyakorolni. A megértés nem hoz eredményt. Eredményt, csak a tudat természetének megtapasztalása fogja meghozni.

Az ÚTRAVALÓ ilyen tapasztalások megélésére jött létre. Ide hívlak Téged is!

– Bartók Béla –