Nyűgbe merülve

A nappal, s az éj, kettő, de egy,
Csupán a tapasztalás bontja meg.
Pont mint jó és rossz, igen, nem,
Ezt eltolom, az kell nekem.

Pedig a valóság a rendből született.
A rend az egyensúlyból lett.
Az egyensúly az egyből lett,
Az egy, a mindenből lett csepp.

Hát a fájdalom enyhüléssel jár,
A probléma a megoldással pár.
Nyűgeinkben mégis miért veszünk el?
Mert mindent azonnal értékelni kell.