Van aki nem hisz semmiben?

Nem hiszem!

Mindenki hisz valamiben. Csak ma már inkább meggyőződésnek mondjuk. Rengeteg hívőt lehet látni pl. a lottózóban. Aki ott sorban áll, az hívő ember, mert hiszi, hogy neki ettől jobb lesz. Aki felső kategóriás mobiltelefonra jegyeztet elő, közben létminimumon visz haza fizetést, ő is hiszi, hogy majd ettől jobb lesz. …

Ahány ember, annyiféle, de mindenki a jólétét keresi, kellemesen akar élni, élvezni az életet és kerülni a bajt, a problémát. Kerülni amitől kényelmetlen az élet. Hitünk itt összeér. És bár egy a cél, mégis két nagy irány rajzolódik ki. Az egyik irányban haladók, a jólétüket a világ dolgainak rendezgetésével vélik elérni. „Változtatni kell a dolgokon, változtatni kell az embereken, hogy a világ jobb legyen. És ha a világ jobb lesz, ha több lesz benne olyan, mire vágyom és kevesebb amit elkerülnék, akkor majd jól fogom érezni magam.” Ez a materialista világvallás.

Bármilyen furcsa, ezen az úton jár sok vallásgyakorló is. „Ne csak a világ legyen jobb, de az Isten is legyen velem, és támogassa vágyaimat!” Ez a mai, populáris spiritualitás. Pontosabban inkább a spirituális materializmus.

A materializmus útján, a hit építőköve, az az információ, ami kiválasztásra kerül a mérhetetlen információs zajból. A kiválasztást a berögzült szokásainknak behódolva, tudatosságtól mentes reakcióink, „automatikusan”, gépiesen intézik. A megragadott információ érdeklődést, majd odafigyelést, ezzel rászűkülő figyelmet, ezért alátámasztást nyer bennünk. És a hit (meggyőződés), felépül. A követendő értékrend kialakul. És ez alapján fogjuk eldönteni mi a jó mi a rossz, mi a követendő mi az elutasítandó. Gondolkodja el most egy pillanatra mit is tartasz jónak valójában és vajon miért pont azt?

Aztán ott vannak a másik úton járók. Erre azok indulnak, akik számára feltűnik hogy a dolgok igazgatása, formálása valahogy nem hozza meg az el nem múló jót. A fent után a lent következik, ami majd újra felemelkedik; az összeállás után a szétesés jön ami egy újabb összeállás alapját képezi. Nemifutyuk köreinket csupán élünk ezekben a körökben. Talán pont ezt szeretnék megvizsgálni, de a „zaj”, ami a világban van, ezt nagyon megnehezíti. A „körök” pedig jönnek újra és újra, az eredmények ismétlődnek újra és újra. „Végtelen szerencsés”, aki eljut ezekhez a gondolatokhoz és nem alájuk kerül, hanem elkezd rájuk látni. Neki megadatik az, hogy tapasztalás útján szerezze meg a belső útra épített meggyőződésének alapját.