Szerző: Bartók János Béla

A Forráshoz vezető ösvény

Test pihenj. Csukódj le szem.Hanghoz ne kötődjön a hallás sem.A lélegzet szabadon, belső útját járjaHarmóniát talál a test áramlása. Szüntelennek tűnő gondolat folyamban,A Belső Lélek, a Forráshoz tér lassan.Minél közelebb, annál nagyobb csöndben,Minden lesz a Forrás,A Lélek lesz a Minden.

Az első gondolat!

Úgy gondolom, mindenki ismeri a teljes valóságot. Mindenki képes lenne azt felfogni. De az a részünk ami akar, pont az akarással „cenzúrázza” a megértést. Mart ha akarjuk „ezt”, azzal együtt jár, hogy nem akarjuk „azt”. Az akarás, ami megteremti a világ kettősségét: ez-az ; én-te (minden ami nem én); jó-rossz; vágy-elutasítás. Ezzel már el is […]

Álom

A minap álmodtamS erdőben jártam álmombanTudtam enyém mind e berekSzép jövőkép kerekedett Néztem javam, s láttam favágótTűzifát, fabútort, famászót,Faházat és fafaragást.Piacot, pénzt, gyarapodást. Léptem egyikhez, s mérni öleltem átDe hirtelen lánnyá vált, s fogtam derekátTánca foglyaként szálltam az erőn át …Azóta érzem egy fában a fát.

Csak egy lélegzet

Hogy itt lehessek, csupán figyelnem kellAzt az egy lélegzetet, mellyel testem egybe kelHogy sem múlt, sem jövő tőlem engem ne vigyen elAzt az egy lélegzetet bizony figyelnem kell. El a múltból, hol a sérelmekre harag felel.Távol jövőtől, hol ismeretlen vár félelemmel.Egyetlen lélegzetben a létezés nyugalmat lel,De ezt a lélegzetet bizony figyelni kell. Figyelni érzelmen és […]

Nyűgbe merülve

A nappal, s az éj, kettő, de egy,Csupán a tapasztalás bontja meg.Pont mint jó és rossz, igen, nem,Ezt eltolom, az kell nekem. Pedig a valóság a rendből született.A rend az egyensúlyból lett.Az egyensúly az egyből lett,Az egy, a mindenből lett csepp. Hát a fájdalom enyhüléssel jár,A probléma a megoldással pár.Nyűgeinkben mégis miért veszünk el?Mert mindent […]